Úgy érzem Finnország egy praktikus ország. Minden zökkenőmentesen ment a repülő leszállásától kezdve (tart ez a mai napig). 

 A repülőről leszállva egyértelműen jelezték, hogy merre tudjuk felvenni a csomagokat, nem csak táblákon, de egy stewardess is állt az ajtóban, akitől lehetett kérdezni, ha az ember elveszettnek érezte volna magát. A poggyászokra várni kellett egy kicsit hosszabban, de nem siettem sehova, szóval nem volt min idegeskednem. A vonathoz is egyértelműen vezetett az út, hála az ideiglenes szállásadómnak még az sem okozott fejtörést melyik vonatra kell felszállnom. (Kettő van, ami a reptér és a központ között jár (I és P) mindkettő ugyan oda érkezik, csak ellentétes irányba indul. 

 Maga az oktatás csak szeptember 5-én kezdődött, azonban már augusztus 30-tól szerveztek programokat, tájékoztatókat, az orientációs hét keretében. Erről már kiutazásunk előtt küldtek tájékoztatót emailben. Igazából rengeteg hasznos infóval elláttak minket már a kiutazás előtt is, így nem volt összezavaró megérkezni az egyetemre (ámbár néha már túl sok emailt is kaptunk, olykor el is vesztem bennük).

 Az orientációs hétre csoportokra osztottak minket a szakunk szerint és két tutor, akik az egyetem tanulói közül kerültek ki, kísér minket végig a programokon. Az elején körbevezettek minket az egyetem fontosabb színterein, bemutatkoztak a diákszövetkezetek (rengeteg van, minden karnak sajátja, plusz különböző tematikus, hobbik köré épülők), megismerhettük egymást a cserediákokkal. Ezek a programok egyébként nem kimondottan a cserediákoknak szóltak, hanem ugyanúgy az egyetemet kezdő gólyáknak is, akik főként finnek. Ez valószínűleg egy nagy előnye a szeptemberi szemeszternek, hogy ezek által a programok által a helyiekkel is jobban megismerkedhettünk. (Habár nem tudom, az orientáció a tavaszi félévben, hogy néz ki.)

 Ami a hivatalosabb részt illeti, az is nagyon jól megszervezett és egyértelmű volt. Az egyik napont arra szánták, hogy mindenkinek aláírják az Arrival form-ot, megkaptuk az HSL kártyánkat, ami a kedvezményes tömegközlekedést teszi lehetővé (plusz mint utólag kiderült, az egyetem könyvárában a nyomatáshoz is használható), befizethettünk a nemzetközi tanulóknak programokat szervező Sudent Union-ba, és persze megtörtént a végleges beiratkozás is. Egyik teremből mentünk a másikba, termen belül egyik aszteltól a másikhoz. (A szemfülesek két terem közt még ajándék University of Helsinki vászontáskára is szert tehettek.)

Már ezen az első héten kiütközött a különbség az északi mentalitás és a többi között. Ugyan még nem volt rettentő hideg, de már 17°C volt napközben, ami a naplementével szintén lejjebb vándorolt. A finnek pedig csupa kinti programokat szerveztek, piknik, városi túra (amit valamilyen rejtélyes okból Dice Safarinak hívtak), ismerkedős programok a parkban... Napközben még nem is volt semmi gond, csak este fázott mindenki szortyosra. Pár nap után megtanultuk, hogy mindig kell egy plusz pulcsit/hosszúujjút tartani a táskában.

 Persze ezenkívül elengedhetetlen része volt a programoknak a bulizás, megismerkedtünk pár helyi menő bárral, buli hellyel, mint pl. a Swingie, a Heidi's bar vagy a Thirsty Scolar.