Sok bőrönd, nagy távolság. Akármennyire is szerettem volna, sajnos a zöld utazás aligha bizonyult praktikusnak, ígyhát a repülő mellett döntöttem. Ennek persze az a hátránya, hogy súlykorlátokba ütköztem. Egy 23 kg-sat adhattam fel a repülő bendőjébe, egy nyolc kg-sat vihetem fel magammal az utastérbe, meg egy hátizsákot. Legalábbis azt hittem.

 A bőröndjeimet milliószor újrarendeztem. Eleinte mindent, amit szívesen magammal vinnék, csak beledobáltam. Nagy halomban tornyosultak a ruhák és az egyéb hasznos (vagy épp nem hasznos, de a lelkemnek fontos) dolgok. Egy drága barátnőm, Dorka, mikor meglátogatott, segített szelektálni és praktikusan bepakolni mindent. Kitulajdonítottuk a fürdőszobai mérleget, folyamatosan ellenőriztük a bőröndök súlyát. Még mindig sok. Kell ennyi pulcsi? Miért ne kellene, hisz hideg lesz! Mennyi törölköző szükséges? Kettő biztos, ott tuti lassan száradnak a dolgok. Mi van a cipőkkel? Bakancs, hótaposó, sport cipő. De azért kéne valami elegáns is. Nem hiszem el, hogy Finnországban mindenki állandóan Michelin mesterré változik a téli szezonra. 

 Szerencsére anyukám még nyár elején beszerzett pár szuperpraktikus vákumzacskót, annak érdekében, hogy tuti mindennel beleférjek a bőröndjeimbe. Így persze sokkal nehezebb volt megbecsülni a bőrönd tartalmának a súlyát. Újra túllőttem a célon. Vákumzacsizás után megint újrakazdtük a mérést. Futottunk még egy kört. Biztos, hogy kell ennyi könyv? Nem, elég lesz 2. Receptek? Majd szedek az internetről. Jó lett volna legalább egy fonom Mama-féle lekvárt elhozni, de ha az eltörik kezdhetem Finnországi kalandjaimat a mosodában. Sok idő telt el ilyesfajta diskurálásokkal, de sikerült. Befértem. Kicsit kevesebb is lett mindegyik bőröndben, biztos, ami tuti. A vákumzacskó kétségkívül zseniális találmány! (Csak sikerüljön porszívót szereznem a hazacsomagoláshoz)

 Rebesgettek valamit utazás előtt ismerőseim, hogy a felvihető csomagok szabálya változott, de én balga nem jártam utána a dolognak, így a reptéren szembesültem a módosítással. Összesen vihettem fel nyolc kilót a hátizsákban és a bőröndben. Egy pillanatra azt éreztem, az agyam barázdái kisimulnak és beáll a teljes csend. Mi az amit otthon hagyhatok, mit nem fogok hiányolni? Szerencsére aztán nem kellett sokat törnöm a fejemet a kedves repteres nőnek hála. Kiderült, hogy feladhatom a kisebbik bőröndömet is díjmentesen. Mázlim volt. De hazafele azért vigyáznom kell. Majd gondolkodom valami alternatív megoldáson.